A Marcal-medence vulkáni eredetű tanúhegyeinek egyike a Somló. Tetejéről napos időben fantasztikus kilátás élvezhető, szinte a fél Dunántúl belátható. A vár nem a hegy legmagasabb pontján, hanem annak egy valamivel alacsonyabb északi nyúlványán épült. A vulkáni tanúhegy lejtőit körben szőlők borítják, a hegy méltán nagy hírű levét érdemes a várlátogatással egybekötve megkóstolni. A fanyar, helyi száraz fehérbor, a juhfark a hagyomány szerint elősegíti fiú utód megszületését, legalábbis a népi bölcsesség szerint.
A vár nevét minden bizonnyal a hegyről kapta. Országszerte a magányosan, környezetükből kúposan kiemelkedő hegyeket nevezik Somlónak. Említhetjük a mai Versecet (középkori Érsomlyót), Mezősomlyót vagy Szilágysomlyót. A közeli Sághegy neve is a középkorban Ságsomlyó volt.
A vár eredeti Apácasomló neve, azt sejteti, hogy talán a tatárjárás után a gazdag rendház jövedelmeiből építtette meg a várat a király, majd birtokcserével megszerezte magának. Ha ez a feltétezésünk megállja a helyét, akkor itt is hasonlóan járhatott el IV. Béla, mint Szigliget esetében. Ott – mint tudjuk – a pannonhalmi bencések jövedelméből építtetett várat.
Somló várát oklevelekben 1352-től említik. Akkor és utána is az egész Anjou-királyság idején uralkodói birtok volt. Zsigmond 1389-ben Csesznekhez hasonlóan ezt is Garai Miklósnak és Jánosnak adta örökbe. Az 1440-es évek elején zajló polgárháború éveiben id. Rozgonyi János és testvérei tartották megszállva, csak 1446. VI. 15.-én adták vissza jogos tulajdonosának, Garai Lászlónak. Később az ő fiáé, Garai Jóbé volt, aki 1461-ben Szigetvárért cserébe adta tapsonyi Antimus Jánosnak, de ezt a kontraktust 1470-ben végül érvénytelenítették. Garai 1479-ben aztán – megfelelő kompenzáció fejében – átadta a várat a királynak, aki kedvelt és sikeres hadvezérének, Kinizsi Pálnak adományozta azt.
Kinizsi halála (1494) után Somló zálog címén Szapolyai István kezére jutott, de már a következő évben 12.000 aranyforintért eladta Bakócz Tamás esztergomi érseknek. Utóbbi adománylevelet is szerzett rá a királytól. Bakócz főpapként nem rendelkezhetett egyenes ági utódokkal, így az értékes dunántúli uradalom rokonaira, az Erdődyekre szállt.
Erdődy Péter viszont 1558-ban eladta a várat devecseri Choron Andrásnak. Utóbbinak nyilván jól jött a devecseri kastélyához közeli, biztonságosabb vár tulajdonjoga. Emellett természetesen társadalmi presztízsét is növelte. Rövid ideig - 1594-1597 között - Somló vára a Pápát átmenetileg uralmuk alatt tartó törökökkel is farkasszemet nézett. A Choron örökösök között a vár tulajdonjoga többfelé oszlott. Birtokosa volt például a magyar Villon, az ördöngösséggel vádolt Liszty László is. Őt pénzhamisítás miatt 1662-ben Bécsben halálra ítélték és lefejeztek.
A Rákóczi-szabadságharc idején a kurucok rendeztek be a könnyen védhető várban élelem és lőszerraktárt. Somló hosszas pereskedés után, 1735-ben került csak vissza az Erdődyekhez. A család később a vár alatt új kastélyt építtetett magának, melyre átvitték a romantikus Somlóvár nevet is. Az új rezidencia parkjának festői háttér-díszletéül szolgált a továbbiakban a somlói rom.
