A Lánzséri-hegység egyik meredek lejtőkkel határolt csúcsára épült vár közelében húzódik a magyar-osztrák történelmi határ. Egyike a középkori Magyar Királyság legrégibb és legnagyobb várainak.
Német nevének jelentése: az ország becsülete. 1219-ben kapta Szák nb. Barc fia Miklós a királytól. Várát 1263-ban említik újra, amikor IV. Béla Aba nemzetségbeli Lőrincnek adományozta. 1289-ben Albert osztrák herceg hadjárata során elfoglalta és csak az 1291. évi hainburgi békét követően adta vissza. A 14. században Aba Lőrinc leszármazottaié, az Atyinaiaké. 1386-ban illegálisan megszállva tartotta Fraknói János, akit emiatt 1390-ben fejvesztésre ítéltek, de az ítélet végrehajtás nélkül maradt. Egészen 1425-ig birtokolták a Fraknóiak. Ekkor Zsigmond kényszerítette őket, hogy adják át Garai Miklósnak (akire Atyinai Zsigmond 1424-ben át is ruházta jogait). 1445-ben Fraknói Vilmos elzálogosította Albert osztrák hercegnek, aki 1447-ben meg is vásárolta. A Garaiak eközben birtokjogukat fenntartották. A vár tényleges birtokosa 1475-ben már Grafenecker Ulrik volt, aki 1482-ben adományba is kapta Mátyástól.
A lánzséri uradalom elkerülte az 1491-es pozsonyi békében hat váruradalomra (Szarvkő, Kismarton, Fraknó, Kabold, Borostyánkő és Kőszeg) elismert osztrák zálogjog státuszát. 1506-ban Weisspriach Ulrik, egy osztrák főúr családjának birtokában volt, de magyar alattvalóként. Weisspriach özvegye, Gertrúd szabályos magánháborút (Fehde) folytatott innen Sopron városa ellen. Hans Weisspriachtól 1548-ban sógorához, Erasmus Teuffelhez (vagy magyarosan Ördög Rézmánhoz) került a birtok. Ő szomorú véget ért Isztambulban, miután fogságba esett az általa elveszített 1552. évi palásti csatában. A Teuffel örökösök 1553-ban eladták Oláh Miklós esztergomi érseknek. Ő rokonságáról kívánt ezzel a vétellel gondoskodni, a Császár családról. Császár Miklós leánya, Orsolya kezével aztán szerdahelyi Dersffy Ferencé lett.
A vár történetének máig kiható fordulópontja 1612-ben következett be. Ekkor a család nagyságának megalapozója, Esterházy Miklós későbbi nádor feleségül vette a gazdag örökösnőt, Dersffy Orsolyát. Az ő kezével jutott a vár és uradalma az Esterházyak birtokába. Miklós nádor azonban később szívesebben lakott az uradalom területén épült kényelmesebb lakompaki (Lackenbach) kastélyban.
Esterházy Pál 1666 táján folytatott Lánzséron jelentős építkezéseket. Az ekkor kialakított képet láthatjuk Matthias Greischer 1690 táján készült metszetein.
1707. július 11-én lőporrobbanás okozott súlyos károkat. Ezt követően azonban még újjáépült. Egészen 1772-ig lakták a várat, mígnem egy tűzvész során olyan károkat szenvedett, hogy már nem tartották ésszerűnek újjáépítését.
